A napokban sokan szembesülnek azzal, hogy a kertbe elültetett tulipánhagymáik eltűntek, vagy megvannak ugyan, de csak levelet hoznak, virágot nem. Előfordul, hogy az első évben szépen virágzik a növény, és a második, harmadik évre tűnik el, de az sem ritka eset, hogy az első év után egyszerűen nyoma sem marad a hagymának. Ahhoz, hogy a lehetséges okokat számba vegyük, először is érdemes kicsit megismerkednünk a tulipán származásával és történetével.

Örökzöldek előtt érvényesül igazán ez a papagájvirágú különlegesség. Fajta: White Parrot, azaz Fehér Papagáj. Kép: Canada's Capital - Capitale du Canada

Születési helye: a kontinens közepe

A tulipán Közép-Ázsia hegyes, sziklás lejtőiről származik, abból a régióból, ahol ma az
-isztánra végződő nevű országok találhatók. Ezen a vidéken a klíma kontinentális, azaz forró a nyár, hideg a tél, és kevés csapadék hullik. A talaj a sziklás tájakon tápanyagban szegény, de jó vízelvezetésű. Bár a tulipán európai története legalább 1000 éve elkezdődött, és azóta számtalan változatot nemesítettek, a növény még mindig "emlékszik" a szülőhelyére, tehát a sikeres tulipántermesztés záloga az eredeti élőhelyhez minél hasonlóbb körülmények megteremtése. Nálunk a klíma még éppen megfelelő: vannak forró nyaraink, a téli hideghatás is megfelelő a hagymában zajló életfolyamatok szabályozásához, és ritka az olyan év, amikor a túl sok nyári csapadék okozna problémát.

A császárkorona szintén Eurázsia belsejéből származik, jól párosítható tulipánnal. Kép: Keukenhof. (További csodás képek a császárkorona perzsiai hazájából a Wang folyó blogon.)

Viszont vannak részei az országnak, ahol kötött, agyagos, rossz vízelvezetésű a talaj, ilyen helyen tulipánt - és általában hagymás növényeket - nagyon nehéz nevelni. A hagymák nem szeretnek vízben állni, nem hajtanak, vagy egyenesen elrothadnak. Ezekben a kertekben a tulipánrajongók inkább ültessenek dézsába, homokkal elkevert földbe. A kertészeti áruházakban kapható mutatós kőedények közül válasszuk azt, aminek az alján ki vannak fúrva a vízelvezetést biztosító lyukak. Sajnos sok termék, érthetetlen módon, lyukak nélkül kapható, ebben az esetben otthon fúrógéppel próbálkozhatunk - bár ez nagy óvatosságot igénylő művelet, mert ha nincs szerencsénk, szétpattanhat a drága edény.

Bronze Charm, azaz Bronz Bűvölet. Az Üzbegisztánban őshonos bokharai tulipán (Tulipa batalinii) egy változata. Kép: Wikipedia

Törökök és hollandok

A tulipánok virágzását befolyásoló másik fő tényező a fajta. A tulipán igen alkalmas növény a nemesítők kezében, és feljegyzések bizonyítják, hogy Kis-Ázsiában már i. sz. 1000 körül kísérleteztek a kertészek új formák és színek létrehozásával. A XVI. századi török szultánok - például Nagy Szulejmán - tulipánrajongók voltak, az 1642-ben trónra került IV. Mehmedet pedig nem csak azért kedveljük, mert nevéhez fűződik Buda elvesztése, hanem azért is, mert rendeletet hozott a tulipánok termesztéséről: minden új fajta egy szakértőkből álló bizottság elé került, és ha továbbszaporításra alkalmasnak találták, akkor felvették a regisztrált tulipánok listájára. Ebben az időben már 300 virágkertész és nyolc virágbolt működött Isztambulban. A törökök a mandula alakú, hegyes pontban végződő szirmú virágokat kedvelték, ezek a mai liliomvirágú tulipánok ősei.

Isztambul szeretné megkapni a 2020-as olimpia rendezési jogát. A tulipán náluk is nemzeti virágnak számít. Kép: Wikipedia

A török birodalom terjeszkedése, és az ezt kísérő élénk diplomáciai tevékenység azzal járt, hogy a virág a XVI-XVII. században meghódította Európát is. A keresztény uralkodók, de még az óriási birtokokat kormányzó magyar nagyasszonyok is gyakran utasították az Isztambulba küldött követeiket a török fővárosban felbukkanó virág-újdonságok beszerzésére. Így jutott el a tulipán Bécsbe, majd a nyugat-európai előkelő udvarokba, onnan pedig a feltörekvő polgárság kertjeibe.

Korai virágzású, dupla virágú Monsella fajta. Kép: Canada's Capital - Capitale du Canada

Az európai történet legismertebb mozzanata az 1637-39 közötti, máig fel nem tárt hátterű németalföldi spekulációs hullám. Egyszer csak egészen különleges szirmú tulipánok kezdtek feltűnni a kertekben, azt azonban senki nem tudta, hogy ezeket az érdekes mintázatokat egy vírusfertőzés okozza. A beteges hagymákat nem nagyon lehetett szaporítani - ezért aztán az egekbe szaladt egy-egy ilyen "különleges" példány ára. Bár a spekuláció összeomlott, a derék németalföldi parasztpolgárok nem feledték a virágot, és a mai napig a tulipántermesztésben ők viszik a prímet. A nagyobb hazai üzletekben kapható hagymák szinte kizárólag holland importból származnak. Időközben a nemesítés eredményeként közel 3000 fajta jött létre, ebből kb. 200-250 kapható rendszeresen a kiskereskedelmi kínálatban.

A vírusfertőzést 1928-ban azonosította Dorothy Cayley angol biológus, azóta a kertészek nagyon figyelnek a betegség terjedésének megállítására. A barokk festményeken látható klasszikus tulipánokat emiatt már nem forgalmazzák.

Vírusos tulipán. Gyakran találkozunk ilyen szirmokkal barokk festményeken. Kép: Wikipedia

Katonás ágyások

A XVII. század után a tulipán egy időre kiment divatból, majd a XIX. század második felében diadalmasan újra visszatért. Ez a nagyszabású várostervezés kora, amikor impozáns közparkokat alakítottak ki, a tulipános ágyásokat pedig nagy tömegben, színfoltképzőként kezdték alkalmazni. Az ilyen ágyások szépen kiemelik a nagyvonalú tereket és a környező épületeket, azonban a tömeges ültetés miatt kevesebb figyelem jut arra, hogy a tulipán valójában mennyire szép, elegáns növény.

Katonai parádé. Az otthoni kertben lazítsunk egy kicsit. Kép: Keukenhof

A parkászati igények kielégítésére hozták létre az ún. Darwin-hibrid fajtákat. Ezek magas, mutatós, egységes megjelenésű növények, és hamar megjelentek a kiskertekben is, mivel évről évre megbízhatóan virágoznak. A hazai kertekben mostanában mindenfelé látható, "szomszéd néni"- vagy "anyósom"-fajta, egyszerű piros és sárga tulipánok többnyire Darwin-hibridek. Kinyílás előtt a szirmok trapéz alakúak, a kinyílt virág pedig kicsit kocka formájú.

Jellegzetes "kockafejű" Darwin-hibridek. A fajta neve Burning Heart, azaz Égő Szív. Kép: Carlisle Flowers

A különleges színek iránti igény vezetett a Triumph összefoglaló névvel illetett fajták kialakulásához, ma már a tulipánhagyma-termelés 45%-át ezek adják. Jobb esetben a Triumph hagymák közterületre kerülnek, ahol évenként cserélik őket, de időnként felbukkannak, nagyon akciós áron, a kiskereskedelemben is. Ez azért sajnálatos, mert a vásárlók azt hiszik, hogy egyszeri vásárlással megoldották a tavaszi virágosítás kérdését, pedig a Triumph fajták gyakran nem hoznak újabb virágot. Ha Ön tavalyelőtt vásárolt egy érdekes színű növényt, ami tavaly szépen virágzott, idén pedig csak levelet hozott, vagy ki se hajtott, az valószínűleg Triumph fajta volt. És ha ezt is számításba vesszük, akkor kiderül, hogy az akciós hagyma valójában elég drága mulatságnak bizonyult…

Különleges szín, sajnos csak néhány hétig élvezhető. Fajta: Candy Price (Triumph). Kép: Canada's Capital - Capitale du Canada

A rejtély megoldása

A tulipánok eltűnésére tehát eddig két okot láttunk:

1. Rossz vízelvezetésű talaj.

2. Egynyáriként viselkedő fajta.

További lehetséges okok:

3. Gyenge minőségű hagyma. A hagymákat körméret alapján osztályozzák, a 10 cm alattiak nem nagyon fognak virágot hozni. Az első osztályú minőségű hagymák 12 cm-nél nagyobbak. Vásárlásnál megéri a nagyobb hagymáért kicsit többet fizetni.

Tulipánkertészek által használt méret szerinti osztályozó. Antik darabnak tűnik. Kép: Fluwell

4. Túl korai ültetés. Sok helyen olvasni, hogy szeptemberben kell elültetni a tulipánhagymákat. Ilyenkor azonban előfordul, hogy a szépen begyökeresedett növény egy korai hidegfront, és az ezt követő enyhe december hatására "beindul", majd a hagymát a januári-februári kemény fagy elintézi. Az ideális ültetési idő nálunk általában október vége, amikor a talaj hőmérséklete 10 fok alá csökken. Így még van néhány hét a tartós fagyokig a begyökeresedésre, ugyanakkor egy esetleges hidegfront-melegfront váltás kisebb eséllyel borítja fel a növény életciklusát.

5. Túl jó talaj, túltrágyázás. Mint általában a hagymások, a tulipán sem szereti a túl sok szervesanyagot. Csak akkor kell ültetés előtt alátrágyázni, ha nagyon sovány, terméketlen a kertünk. Zsírosan csillogó, humuszban gazdag talaj esetén, a kötött talajhoz hasonlóan, ajánlott a különlegesebb fajtákat edénybe, homokkal elkevert földbe ültetni. Alacsony nitrogén-tartalmú trágyát alkalmazhatunk tavasszal, a zöld levelek megjelenése után, ez segíti a hagyma felépülését a következő szezonra.

6. Állati kártevők, gombafertőzés. Ez is általában a túl korai ültetés következménye: szeptemberben a talajlakó élőlények még igencsak aktívak, és egyszerűen felfalják az értékes virághagymáinkat. A késői ültetés csökkenti ezt a kockázatot.

Pár hónappal korábban még egy vagyont érhetett. Hans Bollongier festménye 1639-ből, abból az évből, amikor a tulipánspekuláció összeomlott. Kép: Wikipedia

7. A virág eltávolításának elmaradása, vagy a szár és a levél eltávolítása. Elvirágzás után a tulipán virágját közvetlenül a fej alatt vissza kell vágni, és hagyni, hogy a szárból és a levelekből a tápanyagok visszahúzódjanak a hagymába. Ezzel szemben ha a hervadó leveleket is eltávolítjuk, a hagyma gyengébb lesz, a következő évben már nem fog kihajtani, vagy csak levelet, kicsi virágot hoz. Tapasztalatom szerint még a szár levágása is negatívan befolyásolja a virágzást, egy robusztus Darwin-fajtánál is akár 50%-os csökkenés tapasztalható a következő évben. A vágott virágnak valót mindenképp érdemes külön termeszteni, pl. a veteményesben. Ezt egyébként hagyományosan így csinálták őseink a régi parasztkertekben. A ház előtt és a bejárat mellett volt a mindig dekoratív kiskert, a veteményesben pedig a temetőbe, templomba, ünnepnapra való vágott virágot termelték, a zöldségekhez hasonlóan.

8. Sekély ültetés. Általában azt ajánlják, hogy a hagyma magasságának 2-3-szorosát vegyük alapul az ideális ültetési mélység kiszámításánál. Ez időnként kevés, szép nagy hagymákat 25-30 cm mélyre érdemes ültetni. Tapasztalatok szerint a sekélyebb ültetés virágzás helyett fiókhagymák létrehozására ösztönzi a növényt.

9. Fiókhagymák, besűrűsödés, elöregedés. Általában a frissen ültetett hagymák első évben hozzák a legnagyobb virágokat, a következő években megpróbálnak fiókhagymákat nevelni. Ez például a Darwin-fajták esetén kiskertekben nem is hátrány, természetesebb, könnyedebb látványt nyújtanak a kisebb virágok. De ha egy idő után nem megfelelő a virágok mennyisége és minősége, akkor mindenképpen érdemes a töveket megjelölni, a levelek visszahúzódása után pedig felszedni a hagymákat. Ez általában 2-5 évente válik aktuálissá, fajtától és körülményektől függően. A kis fiókhagymákat külön kertrészben, neveldében ültessük el, a következő évben pedig vágjuk ki a szárat, hogy ne virágozzon, hanem a hagyma építésére fordítódjanak az energiái. Amikor a neveldében a hagyma eléri a 12 cm-es átmérőt körméretet, ismét kiültethető a díszítő ágyásba.

10. Nyári öntözés. Tulipánt erősen vízigényes évelők közé ne ültessük - szükséges, hogy időnként jól kiszáradjon a talaj.

A katalógusokban a kék és a fekete színű tulipánok a legdrágábbak. Valójában ezek mind lilás árnyalatúak, csak a fényviszonyok miatt tűnnek néha kéknek, vagy feketének. Fajta: Queen of Night, azaz az Éjszaka Királynője. Kép: Canada's Capital - Capitale du Canada

Tervezgessünk!

Ezzel el is érkeztünk a tulipánnevelés egyik legfontosabb kérdéséhez: hová kerüljön? A hazai kiskertekben többnyire egy sorba ültetve látjuk őket, szépen felkapált virágágyásokban, csupasz talajon. Ez a köztéri ültetés házias változata - előnye, hogy szépen érvényesül a szín és a forma, de nagy hátránya, hogy virágzás után is még hetekig szem előtt vannak a lefejezett, hervadó levelű növények, mert a következő évi virágzás érdekében nem tudjuk őket eltüntetni.

Éppen ezért kerttervező körökben általános az a nézet, hogy a tulipán ideális helye lágyszárú évelőágyásokban, esetleg örökzöld-ágyásokban van. Egyrészt pontosan akkor visz színt a kertünkbe, amikor az egynyáriak, évelők még nem látványosak - ilyenkor az éppen csak előbukkanó zöld levelek szőnyege szépen keretezi a feltűnő virágokat. Másrészt pedig amikor a tulipán elvirágzott, a száradó, visszahúzódó tulipánlevelek diszkréten eltűnnek szem elől az éppen kibontakozó évelők között.

A Viridiflora tulipánok jellegzetessége a szirom közepén látható zöld csík. Fajta: Flaming Springgreen, azaz Lángoló Tavasz-zöld Springgreen. Kép: Canada's Capital - Capitale du Canada

A tulipánültetés szezonja tehát ősszel van, szeptemberben részletesen fogok ismét írni a témáról, ajánlok majd fajtákat szín és tartósság szerint is. Most a tervezgetésnek van itt az ideje, járjuk körbe a kertet, és képzeljük el, hol mutatnának legjobban. A tulipán, a hagymák ára és esetenkénti eltűnése ellenére az egyik leghálásabb dísznövényünk: ősszel elültetjük, és tavasszal már gyönyörködtet. Megfelelő fajták - korai, középidejű, késői - összeválogatásával akár 8 hétig is el lehet nyújtani a tulipánszezont.

Mostanában megjelentek csomagban árult hagymás kompozíciók is az áruházakban, ezek többnyire egy-egy színből állnak, nagyon nem lehet őket elrontani. De mégiscsak az az izgalmasabb, ha magunk tervezzük meg, pontosan milyen színű és formájú virágot szeretnénk a kertünk egyik vagy másik sarkába. Alább néhány általános design-tipp, de ezek csak sorvezetők, engedjük szabadon a fantáziánkat:

  • Kis terekben kevesebb színt használjunk.
  • Alacsony edénybe alacsony fajtákat, magas edénybe hosszú szárúakat tervezzünk.
  • Az edényeket nem csak a teraszon, vagy a bejárat mellett alkalmazhatjuk, hanem a kert távolabbi pontjain is, ha jó a rálátás.
  • A fehér és halvány színek fellazítják a látványt: örökzöldek elé, vagy korán nagy zöldtömeget fejlesztő évelők közé ültessük őket.
  • A fehér és sárga színek frontális megvilágításban a legszebbek, a pirosak, narancsok, lilák, valamint a különleges mintázatok viszont ellenfényben érvényesülnek igazán.

Szeptemberben tehát újra napirendre veszem a kérdést, a következő bejegyzésben pedig ismét egy aktuális témával fogok foglalkozni: igaz-e, hogy a szárazságtűrő kertben kevesebbet kell öntözni, kisebb a vízszámla? És ha már a témánál tartunk, ajánlok majd pár igazán strababíró, hőségtűrő dísznövényt is telekre, vagy olyan kertbe, ahol nem lehet öntözni.

Kép: Keukenhof